Háború és lopás 3. rész – Az ukrán termőföld több mint negyede óriáscégek kezébe került, mutatjuk, melyek ezek!

Cikksorozatunk legújabb részében bemutatjuk, melyek az ukrán termőterületeken gazdálkodó lagnagyobb cégek, és milyen ezek háttere.

Az orosz csapatok harc nélkül elhagyták a Kígyó-szigetet, amiért kemény küzdelmek folytak az elmúlt hónapokban a háborús felek között. Mi történhetett?
Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.
***
Most kavarja vagy nem kavarja?
Elkerülhetetlenül Fülig Jimmy Piszkos Fredről szóló gondolatai jutottak eszembe, amint értesültem a Kígyó-szigeti hírről. Biztos vagyok benne, hogy a bejelentés – a február 24-eihez hasonlóan – mindenkit váratlanul ért. Az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ honlapján közzétett négy perces videóban ugyanis
„Az orosz fegyveres erők helyőrségének a Kígyó-szigetről történt kivonásával bebizonyítottuk a világ közvéleményének, hogy nem az Orosz Föderáció gátolja az ENSZ erőfeszítését, hogy humanitárius folyosót hozzon létre a mezőgazdasági termékek Ukrajna területéről történő elszállítására” – áll a csütörtökön az orosz védelmi minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov altábornagy által bejelentett tájékoztatóban, amely a TASZSZ honlapjára 11:10-kor került fel.
„Június 30-án a jóakarat jeleként, feladataik teljesítése után az Orosz Föderáció kivonta fegyveres erőinek a Kígyó-szigeten állomásozó helyőrségét. Döntésünk csattanós válasz Kijev vádjaira, hogy a közelgő élelmiszerválság árnyékában azzal vádolja Oroszországot, hogy a Fekete-tenger északnyugati részének teljes orosz ellenőrzése miatt lehetetlen a gabonaexport” – mondta a vezérőrnagy. „Most az ukrán félen a sor, amely nyilatkozatai ellenére még mindig nem tisztította meg a Fekete-tenger partjait az általa lerakott tengeri aknáktól, beleértve a kikötői vizeket is” – tette hozzá Konasenkov.
A román partokhoz közeli Kígyó-sziget már a háború elején bekerült a sajtóba,
amikor a megadásra felszólító ultimátumot a védők keresetlen szavakban utasították vissza. A legközelebbi orosz tengeri bázistól, Szevasztopoltól 271 kilométerre, de az ukrán szárazföltől csak 35 kilométernyire elhelyezkedő szigetnek elsősorban felderítési és hírszerzési szempontból volt jelentősége, és egészen ma délelőttig úgy tűnt, a többszöri ukrán támadás ellenére az oroszok képesek megtartani a szigetet.
A hírek szerint az ukrán fegyveres erők az átadott HIMARS/MLRS rakéta sorozatvetőkkel az elsők között támadták a kicsiny földdarabot. Hogy a támadásnak van-e köze a döntéshez azt nem tudni, de elkerülhetetlenül Homérosz Iliásza jut az ember eszébe: óvakodj a görögöktől még ha ajándékot hoznak is!
Ilyen hamar lehetetlen megállapítani, mi áll a döntés mögött: katonai szükségszerűség vagy egy diplomáciai fogás, a sokat emlegetett orosz eszkaláció – deeszkaláció.
Mindkettőnek meg van a maga esélye.
ahogy azt Japán is megtapasztalhatta a II. világháborúban, a Guadalcanal szigetéért vívott küzdelmek során. Lehet, hogy az oroszok maguk húzták ki a fejüket a csapdából, amibe dugták, vagy az ukránok kényszerítették őket erre.
Annak is megvan az esélye, hogy ez semmi több, mint egy üzenet a világ közvéleménye felé: nem Oroszországon múlik 400 millió ember élelmiszerellátása. Simán benne van a pakliban, hogy az amúgy is nehezen működő ukrán közlekedési rendszert akarják túlterhelni a gabonaszállítmányokkal. Elég kis ár lenne a totális szárazföldi győzelemhez vezető úton egy ekkorka földdarab feladása az ukrán utánpótlás ellehetetlenítésére, amit utána aztán a béketárgyalásokon gond nélkül vissza tudnak szerezni.
Ne felejtsük el az: oroszok nemzeti sportja a sakk, és ez a hátrafele nyilazó őseink színlelt megfutamodásához hasonló, minimális katonai kockázattal járó tett
Náluk ugyanis, minden mindennel összefügg, és minden lépés a következőnek ágyaz meg. Ez az átfogó megközelítés viszont sajnos nem mondható el a Nyugatról, amely nyilvánvalóan a közelgő orosz összeomlást fogja belelátni a lépésbe, és várhatóan újabb elhamarkodott lépést tesz reakcióként.
Vajon van összefüggés a döntés időzítése, és a jelenleg is zajló madridi NATO-csúcs között? Gondolom a kedves olvasók is sejtik: ez csak költői kérdés volt.